Érvényes-e a végrendelet, ha a tanú aláírása nem olvasható?

A 3/2012. Polgári jogegységi határozat szerint „a tanú személyének magából az okiratból megállapíthatónak kell lennie. A végrendelet tanújának az okiratot a rá jellemző szokásos módon kell aláírnia. A tanú aláírását sem neve kezdőbetűjének feltüntetése, sem olvashatatlan írásjel vagy a tanú ügyvédi bélyegzőjének használata nem pótolja.”

A Kúria Polgári Kollégiuma 2/2016. számú PJE határozata észlelve, hogy a 3/2012. Polgári jogegységi határozat - mivel szövegezése eltérő értelmezésre adott lehetőséget - nem szolgálta a jogegység kialakítását, hatályon kívül helyezte azt és kimondta, hogy „a végrendeleti tanú aláírása megfelel az aláírással szemben támasztott követelményeknek, ha a tanú a rá jellemző, általa kialakított egyedi írásformát és írásképet tükröző módon írja alá az okiratot, valamint ha a tanú személye az okiratból nem állapítható meg, a bíróság erre vonatkozóan bizonyítást folytathat le.”

A határozat indokolása rámutatott arra, hogy a tanú személyével kapcsolatos bizonyítási eljárás kizárása miatt sok esetben érvénytelennek minősülne az olyan írásbeli végrendelet, amely egyébként mindenben megfelel a végrendelkező akaratának, amely ennélfogva formai okból nem érvényesülhetne. Ez különösen akkor aggályos, ha a tanú személye az okiratban foglalt egyéb adatokból megismerhető lenne.

A bírói testület utalt arra is, hogy modern társadalomban a polgárok nagy számban írnak alá különböző okiratokat, ahhoz általában nem fűződik külön elvárás, annak elfogadott módjára nincs általános szabály, ezért aláírásként a legkülönbözőbb írásképek kerülnek alkalmazásra.

„Az aláírás rendszeres és viszonylag nagy számú alkalmazása során mind a formai, mind a képi megjelenését illetően kialakulnak bizonyos, az egyénre jellemző, egyedi sajátosságok. Ennek eredményeként mindenki rendelkezik valamilyen rá jellemző szokásos aláírással, amely az általa kialakított egyedi írásformát és írásképet jelenti. A végrendeleti tanú aláírásával szemben tehát nem az a követelmény, hogy az megfeleljen az aláírás – általában – szokásos módjának, hanem az: a tanú olvashatóan vagy a rá jellemző, általa kialakított egyedi írásformát és írásképet tükröző módon írja alá az okiratot.”

Ha a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy egy meghatározott jogviszonyban vagy eljárásban az aláírással szemben fokozottabb alaki követelmények megkövetelése indokolt, pl. csak olvasható aláírás fogadható el vagy az aláírás módjának valamilyen további követelménynek kell megfelelnie, akkor ezeket jogszabályban írhatja elő.

Az új jogegységi határozat iránymutatásai irányadók az 1959. évi Ptk. hatálya alatt készített végrendeletekre és öröklési szerződésekre is.

Dr. Szűcs Gábor ügyvéd

dr.szucs.gabor@upcmail.hu

20 9569313

Mentés