Cselekvőképesség I.

A cselekvőképesség, annak jogi elismerése, hogy valaki saját maga, saját akaratából és cselekedetével szerezhet jogokat, vállalhat kötelezettségeket, vagy tehet más jognyilatkozatot.

Általában minden ember cselekvőképes, a cselekvőképességet korlátozó jognyilatkozat semmis. Cselekvőképes az lehet, aki az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezik.

A cselekvőképességet a belátási képesség hiánya, vagy korlátozottsága miatt csak törvény vagy a bíróság határozata korlátozhatja.

Ténybeli alapon cselekvőképtelen az, aki a jognyilatkozat megtételekor olyan állapotban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik. Ez lehet tartós, vagy ideiglenes állapot, oka lehet például gyógyszer, kábítószer, alkohol, betegség, szellemi leépülés. Például ha valaki tudatmódosító szer hatása alatt ír alá egy szerződést, és ez bizonyítható a bíróság előtt, akkor ez a jognyilatkozata általában semmis, azaz jogilag nem kényszeríthető ki.

A cselekvőképtelen állapotban tett jognyilatkozat – a végintézkedés kivételével – a cselekvőképtelenség miatt nem semmis, ha tartalmából és megtételének körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozat megtétele a fél cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna.

Cselekvőképtelenség életkor alapján

Cselekvőképtelen a 14 év alatti kiskorú. Az ő jognyilatkozata általában semmis, nevében a törvényes képviselője jár el.

A törvényes képviselőnek a kiskorú személyét és vagyonát érintő jognyilatkozata megtétele során az ítélőképessége birtokában lévő cselekvőképtelen kiskorú véleményét – korának és érettségének megfelelően – figyelembe kell vennie.